Emberi gondolatok a létről

 einstein_

 

Ki tudja kivel mikor sodor össze az élet…Sőt ki tudja épp nyitott vagy e, arra az energiára. Tud e fejleszteni, építeni, nevelni, vagy meghatározni bármi, ha épp nem vagy nyitott arra, ami épp adódik egy emberi kapcsolatból?

Hiszem, hogy minden emberi kapcsolatnak oka és célja van. Lerágott, unalmas csontnak tűnhet, de igazold, hogy akivel munkatársi, családi, párkapcsolati, baráti kapcsolatban vagy, nem gyakorol rád hatást?! Nem is tagadhatod…

Mindenki hat rád, csak arra kell figyelned mire vagy nyitott!

Az energia nem vész el, csak átalakul. Minden érintkezés gerjeszt valamilyen energiát. Éreztél e már olyat, hogy egy találkozás után sokáig feszült voltál…vagy épp ellenkezőleg, nyugodt és csendes…
Pár nappal ezelőtt egy barátom megkérdezte tőlem, ha olyan lenne a helyzet és csak 1 embert választhatnék 3 barátnőm közül, kit választanék. Micsoda kérdés??!! Hogyan is lehetne erre válaszolni??!! Hisz pont azért vagyok velük, többekkel jóban, mert mindannyian mást adnak az életemhez és mindannyiuknak mást adok én magam is. Egyiknek vezetést, másiknak hallgatást, harmadiknak elengedést.

Kell minden emberi kapcsolatban egyformának lenned? Légy olyan mint egy „lakmusz papír”; élj és érezz a környezeted szerint!
Élj és érezz, aszerint ami épp történik. Egyik barátnőmnek a minap halt meg az ex férje…igaz, már évek óta nem élnek együtt, de emberi érzésen túl is érintetté válsz, ha arról van szó, aki életed része volt valamikor, pláne közös gyereketek is van.
Tudod, van egy örökké mozgó, élő, rezgő, sejtszintű félelem az emberben. Egy olyan tudatalatti rezgés, amit sem növény, sem állat nem érez, csak az EGO-t birtokló ember… A veszteségtől való félelem….Az elveszítéstől, változástól, kiszakadástól való gyökérpara…(Talán még a kutya érzi ezt, de ő annyira emberi már) Olyan ez az érzés, hogy bármikor bármi megtörténhet. Bármi rossz. A pánikbetegek érzik ezt sokszor. Olyan belső, kiírthatatlan félelmet, amit a belsőjük érez, és azzal jár/hatna, hogy elpusztulnak, sejtszinten, végleg.
Az ember igazi és valós félelme a végleges pusztulás. Az a félelem, hogy nincs tovább. Hogy innentől senki már nem emlékszik rád majd. Ezért emelünk (bocs, emeltetünk) sírokat, hogy megmaradjunk. Hisz EGO-nk azt a programot diktálja, hogy arról is gondoskodnod kell, hogy a földi világról való távozásod után is egyén maradhass…Valójában nem hagyunk mást hátra, mint felelősséget, munkát és adósságot. Hisz a lélek már tova száll. Hagyunk hátra gyermekeket, akik majd valameddig hírünket viszik. Igyekszünk főleg életünk utolsó harmadában tenni valami nagyon maradandót, ami tovább viszi az emlékünket. Szobor, horgolás, festmény, könyv. Milyen olcsó vágy maradva lenni…
Az igazi megoldás, mindvégig jelen lenni. Mielőbb megérezni, megérteni a tudatosságot, azt, hogy élni, lenni, rezegni jó! Mielőbb azt érezni, hogy hasznos tagja lehetsz egy társadalomnak, egy közösségnek, egy VILÁGNAK, még ha az „csak” a mikrokörnyezeted is (család, szülői, lakótársi, baráti közösség). Amikor megtalálod Önmagad, akkor már nem vágysz másra, mint kifejezni „azt”. Ne akarj mindenáron nagy robbanásszerű varázslatokra törekedni. Akard azt, hogy a környezeted megismerjen, tudja ki vagy, felfedezze a lelked, az érzéseid. Tudd az arra érdemeseknek azt adni magadból, ami érző, érték és maradandó. Felszínes maradni bárki tud…odaadó és bizalmas lenni csak kevesen. Arra érni kell. A LÉLEKNEK. TUDNI, MEGTANULNI és HINNI BÍZNI. HINNI A BIZALOMBAN.
Hisz mi lehet fontosabb és maradandóbb ebben a magamutogató, felszínes életben mint a szeretet? a SZERETET!

 

Pandera
www.panderacoach.hu
06204263732